Gerincműtét testközelből

Az édesanya, Ildikó bemutatkozása a családjukról, és levele a film nézőihez:

Bertivel 25 éve vagyunk együtt, és – visszagondolva - együtt nőttünk föl. Igazából akkor lett teljes a világunk, amikor megszülettek a gyerekek, és - minden nehézségével és szépségével - azóta kerek minden. Próbálunk úgy élni, hogy azokat az értékeket, amiket otthonról hoztunk magunkkal, megtarthassuk, és át tudjuk adni a gyerekeknek. Nagyon bízunk egymásban, a másik ítéletében, és mindig számíthatunk egymásra. A nehézségeket sohasem kellett egyikünknek sem egyedül átvészelni. Remélem azt hinni, hogy Dorottya emiatt is erős, mert ebben nőtt fel.

A gerincferdülését 10 éves korában vettem észre, bár nyilván akkor még nem tudtam, hogy ez az. Azt láttam, hogy az egyik csípője fentebb van, mint a másik, és emlékszem az volt az első gondolatom, hogy "Úristen! A gyereknek az egyik lába gyorsabban nő, mint a másik!" Természetesen gyorsan elrohantunk az ortopéd orvoshoz, aki közölte velünk, hogy gerincferdülése van, de még nem igényel beavatkozást, mert nem olyan fokú, ami korzettet vagy gyógytornát indokolna. A gerincferdülés első éve így telt. A boldog tudatlanság állapota! A következő , egy évvel későbbi kontroll alkalmával már gyógytornát és korzettet javasolt a doktor úr. Igazából ekkor kezdődött a kálvária. Fűző, gyógytorna, az ezek miatti belharcok, nagy sírások, elkeseredés, lassú bezárkózás a témával kapcsolatban éveken át. Ez felőrli a gyermeki lelket és szülőét is. Ha próbálod szép szóval, de nem megy, aztán próbálod erélyesebben is, és az eredmény ugyanaz, egy idő után feladod. Legalábbis kívülről így tűnik. Már nem veszekszünk a fűző viselése miatt, csak monoton módon járunk a gyógytornászhoz, néha felvetjük a gyereknek, hogy talán jobb lenne kicsit többet tornázni, kicsit jobban odatenni magát, hogy már nem baj, ha nem javul a helyzet, csak ne legyen ennél rosszabb, de a reakció újra bezárkózás, ami fizikailag is megnyilvánul abban, hogy magára zárja a szobája ajtaját.

Ezt átélni nem könnyű, mert ő tudja, hogy nagyon szereted, és csak jót akarsz, mégis a személye elleni támadásnak véli ezt az egészet. "'Már megint ez a téma!" Ezt a mondatot számtalanszor hallottuk, pedig nagyon nem szerettük volna! Mindez idő alatt pedig a Dorottya gerince egyre romlott, szemmel láthatóan szinte napról napra, és nekem pedig jöttek az éjszakák, amik azzal teltek, hogy "gyógymódot", megoldást keressek. Ebben az időszakban kérdeztem az ortopéd orvostól, hogy a gerincműtét esetleg szóba jöhet-e, mire az volt a válasz, hogy 18 éves kor alatt nem műtenek gerincferdülést, mert nincs Magyarországon olyan gerincsebész, aki gyermekeket műtene! Ezt a mondatot megértettem, de valamiért nem hittem el. Valahogy mélyen belül nem voltam hajlandó elfogadni, hogy ennek így kell lennie! Aztán jött egy lány! Aki maga is gerincműtött, és elmondta, hogy van egy facebook csoport, a "Korzettesek és gerincműtöttek" csoportja és, hogy ott segítségemre lehetnek. Tényleg így volt!

Jöttek az éjszakák, amelyeket azzal töltöttem, hogy gerincferdülésről olvastam, előadásokat hallgattam, és videókat néztem a témával kapcsolatban. Furcsa módon nem csak az én gyermekemnek volt gerincferdülése! A csoportban a Vertebra Alapítvány által feltöltött videók és ismertető anyagok, beszélgetések mind-mind azt sugallták, hogy végre megannyi bizonytalanság és kétség után jó helyen vagyok. Rengeteg pozitív, segítő mondat ért el hozzám, ami megerősített abban, hogy ez mégsem a világ vége, hogy van megoldás a problémára, hogy nem vagyunk egyedül! Barbara és a beszélgetőtársai, az előadók, a feltöltött cikkek is rendkívül hitelesek volt az első perctől fogva. Nagyon rövid idő alatt rátaláltam az Országos Gerincgyógyászati Központra és ott Tunyogi-Csapó Főorvos Úrra, aki korrekt módon mindent elmondott a gerincferdüléssel kapcsolatban. Várólistára került Dorottya és az események gyors fordulatot vettek!

Hogyan történt, hogy pont Dorottyát választották a film elkészítéséhez? Még ma sem tudnék választ adni erre a kérdésre. Valamiért így látták jónak! Mi pedig örök életünkben hálásak leszünk a sok segítségért, amit kaptunk Tőlük! Egy percig sem feszélyezett minket a forgatás, egyetlen élethelyzet sem volt, amikor a terhünkre lett volna a kamera jelenléte. Köszönhető ez egy olyan érzékeny, tiszta szívű és tiszta szívből szerethető stábnak, mint amilyen Chilton Flóra, Hejüsz Betti, Erős Ádám és Tóth Bálint! Nem volt feladatuk segíteni minket, mégis ezt tették! Mosolyt csaltak az arcunkra a nehezebb percekben, velünk izgultak, és velünk örültek végig a forgatás alatt. Soha nem a vágyott végeredmény volt a fontos, mindig Dorottya!

Ha tehetném (és miért ne tehetném) mindenkinek ilyen angyalokat kívánnék az életében segítőnek, mint Barbara és a hozzá hasonló emberek! Emiatt ajánlom a filmet a még kétkedőknek, a bizonytalanoknak, mert Barbara és a munkatársai olyan szakmai tudással rendelkeznek, ami képes legyőzni a félelmet, ami bennünk, szülőkben él. Erre szolgál a film! Ha én láthattam volna műtét előtt...... Ezen kár keseregni!

Családunkkal együtt kívánjuk minden sorstárs gyermeknek, édesanyának, édesapának, testvérnek, hogy legyen segítségükre a mi történetünk! Nagyon jó egészséget, hosszú gyönyörű életet kívánunk szeretettel: a család nevében is, Szántainé Emődi Ildikó

• Oldal teteje